Valentin nap... Nem sorolom a kedvenceim közé.
Nem értem, miért kell megünnepelni egy napot külön a szerelemre, illetve szeretetre. Sokan csak ezen az egy napon adnak ajándékot szeretteiknek, máskor meg rájuk sem bagóznak... Tisztelet a kivételnek!
Személy szerint én nem veszem be az ünnepeim közé, mivel a lényege körülbelül annyi, mint amennyit az év bármely napján megtehetsz. Szeretni, és viszontszeretni. És szörnyű dolog látni, hogy mindenki nyalja-falja egymást, te meg csak ülsz egy padon, és a telefonodat bámulod a virtuális kiscicádat etetve. Ugye, milyen jól hangzik?
Plusz egész nap álmosollyal közlekedsz, és csak nézed, nézed a sok-sok embert, akik mind boldogabbak nálad. Az ilyen ünnepeknél kerülnek elő a negatív gondolatok.
És ejtsünk szót a karácsonyról is! Szinte már görcsösen készülünk arra, hogy mit is vegyünk ennek, mit annak... És elfelejtjük a valódi lényegét. Tudom, ez így egy icipicit (na jó, nem csak kicsit) nyálasan hangzik, de mind tudjuk, hogy ez száz százalékig így van. Mindenki elvárja, hogy boldog legyél, és te ezt is mutatod a világnak. Hogy benned nem dúlnak az érzelmek, nem harcol egymással minden gondolatod, hogy nem érzel űrt a bensődben.
Lezárásként írok egy elmés kis poént: Ha jobb adni, mit kapni, akkor miért nem azt kérdezik meg tőlem, hogy mit adtam karácsonyra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése